Zombor es a vilag

Gerocs Peter novellait a fohos, Zombor szemelye tartja egybe. A szovegek, epp ugy, mint Zombor, egyetlen problemat jarnak korul, am a problemara adott valasz nem biztos, hogy elhangzik a kotetben, ehhez ugyanis szukseges egy helyes kerdesfelteves. Ez utan nyomoznak ketten, a szoveg es a hos. Ujra es ujra nekirugaszkodnak, hogy megtalaljak a szovegbol ki, vagy abba bevezeto utat, s teszik mindezt intellektualis es erzelmi esendosegeiktol benultan, emberi kicsinyessegeken es narratologiai buktatokon atvergodve, mig vegul nagy kinkeservvel megis csak megfogalmaznak valamit, vagy meg inkabb: megfogalmazodik valami altaluk. A szoveg becsap minket. A tenyleges hos ugyanis nem Zombor, hanem az elbeszelo; aki cinikus-ironikus elceivel mutatja meg egy latszolag jelentektelen fiatalember csetleseit, botlasait, s teatralis gesztusaival olyan buvkorbe vonja a tortenet egeszet, s magat az eloadas hallgatojat is, hogy az olvaso vegul sajat gyarlosagaval kenytelen szembesulni.