Kedves bopeer...

Szulettem Budapesten, a kilencvenes evek vege fele, igy, ha jol szamitom, meg kozelebb jarok a hetvenhez, mint a nyolcvanhoz. Csaladi okmanyaim, szuletesi bizonyitvanyom a keresztlevelem is Budapest ostroma idejen lebombazott hazunk romjai alatt elvesztek, az azota eltelt harom evtized alatt masolatokat szerezni, ugy latszik, nem volt idom"e; - igy kezdi elbeszeleset a Kedves Bopeer...!hose, egy idos magyar iro. Amit elbeszel - onmaganak beszeli el -, az a vilagirodalomban voltakepp meglepoen ritka targy: az oregedes folyamata. Nem csak szorongva es a halaltol rettegve, hanem egyszersmind valamilyen kulonos, szinte kajan onelemzo kivancsisaggal figyeli a regeny hose irasanak legfobb temajat: azt, hogyan alakulnak ki rigolyai, hogyan meszesednek csontjai es meszesedik maga az agyvelo is, hogyan lobban fel benne - megis! - a vagy az uj gyonyor, uj szerelem irant, hogyan ismerkedik meg menyevel, egy szep, fiatal lannyal, aki akaratlanul felszitja betemetettnek hitt szenvedelyeit, talan utoljara, a vegso nema csond elott.