Ragyogo Kovacs Istvan : Elbeszelesek

Hosszu ido utan nemreg Szegeden jartam. Az Alfold metropolisat"e; feher szemfodel takarta, az utcakon vastag retegben fekudt a ho. A sietos lepes hangja eltompult benne.Szorongas fogott el. Mintha halott korott jarnek...!Mire ez a nagy csond?Mi ez a visszafojtott hallgatas?Riadtan fogodztam meg emlekeimben. Megmondjak talan azok a helyek, ahol valaha jartam: Az a szoglet, melyen alltam iskolataskammal a honom alatt, varva, mig elhalad az utkozepen az a kocsi...Majd valaszol a Tisza, orok nosztalgiam kiapadhatatlan folyama! Majd beszelnek a Stefania-liget susogo fai, a kapuorzo ven agyugolyok, a varrom, mely elott a katonazene sikongo muzsikaja vidult, a nagyhid, mely olyan szeles olelkezessel fogja at azt a szent, kincses foldet a Tiszaval, mintha csak mutatni akarna kobe vesve, vasba ontve, hogy osszetartoznak azok, orokre, elvalaszthatatlanul.Elzarandokoltam gyermekkorom kegyhelyeire. Folkerestem alazatos szivvel a meghitt szogletet, ahol valamikor kis pajtasaimmal osszevartuk egymast, hogy egyutt erjunk a komoly tudomanyok csarnokaba."e;