Titania ebredese

Bok av Ignacz Rozsa
- Kiralynom szive egy szornyert hevul - mondja Puck a Szentivaneji alomban Titaniarol. Titaniat Oberon varazsolta el; Ignacz Rozsa hosnojet, Litovszky Teklat - onmaga. Masodik ferje ozvegyekent, onmaga buvoleteben el. Ujra hallja, ujra eli multjat, a kellemetlent nem veszi tudomasul, a valosagra ebreszto gondolatokat elhessenti. Megeli lanya tragikus erzelmi valsagat, azt a kiabrandulast, amitol az megzavarodott ertekitelettel egyszerre szornyetegnek lattatja az addig szeretett elettarsat, de o maga kiabrandithatatlanul tovabb szeret egy olyan alomkepet, amitol csak a halala reven szakadhat el. Elete utolso pillanatai ebresztik onmagara Teklat, aki erzekenysegenel, fogva alkalmas lehetett volna egy emberibb eletre, de a magaszotte alomvilagban semmiert sem harcolt, nem kuzdott meg kornyezete gyarlosagaival, s ezaltal o maga valt gyarlo, tarsadalmi fagyonggye"e;, s mint asszony - onmaga varazslataba zartan szerette a tunderi szornyet: sajat onmagat.