Evszazadokra szolo ejszaka

Egy eroben levo, pergamenszeruve lett kukoricafold arra jo, hogy kulonosebb indiankovetelmenyek nelkul kovetheto a csorgo szel kozott osono ellenseg, merthogy o maga zajos. Igy halad. Hangosan. A vadasz sotetben is lat. Mutatja, mindig a nyomaiba lepjek. Igy teszek. Ha eltalalom, ha nem a sarkara. Meg-megallunk. Hallhato, a fazon elottunk morog, enekel, karomkodik. El kell tunodnom azon, ugyan miert erre. Jobbra, hatvan meterre, balra meg szaz, ott a kitaposott ut. Aki a kukoricafoldon vag at az vagy nagyon reszeg, vagy kajla uton jar. De ha reszeg, mar eldolhetne, alhatna, hazakisernenk..."e;