Keseru mandula

Palotai Boris nepszeru regenye, a Keseru mandula 1958-ban jelent meg eloszor, nagy port kavarva, s heves indulatokat kivaltva, ami nem csoda, hiszen elsok kozott adott hirt szepirodalmunkban arrol a hatalmas valsagrol es szenvedessorozatrol, amelyen a koncepcios perek aldozatainak hozzatartozoi, sokszor eppen a leghivebb, legmeggyozodesesebb emberek mentek keresztul a tarsadalmi szamkivetettseg lefele vezeto allomasain. Ennek a regenynek is no a hose, Jovics Zsuzsa, akinek a ferjet artatlanul letartoztattak, s a fiatal, szerelmes, tehetsegere eppen racsodalkozo asszony egyenes, nyilt termeszete nem konnyiti meg az elarvult csalad szamara a bizonytalansag elviseleset, a miert nincs bunom, ha van"e; erzesevel valo egyuttelest az otvenes evek elso felenek nyomaszto hetkoznapjaiban, mert negy esztendeig senki sem mondja, mondhatja ki nyiltan, hogy itt valami jovatehetetlen, vegzetes hibanak kellett tortennie, hogy a ferje artatlan.