szineszno es az oroszlan

Az oroszlan korulszimatol, felemeli az egyik mancsat, majd a masikat, vigyazva, lassan, lassan, meg egyszer... Nyaka, torzse kinyulik, elorelendul, mintha egy lathatatlan karikan ugrana at. Egyszer, ketszer, haromszor... Utana elbodul, s az oldalara heveredik. Ismet nekirugaszkodik, bore alatt apro remegesek futnak, farka a levegobe suhint, nagyot csattan... Hatalmas, felborzolt teste gyamoltalanul zuhan vissza.Aha... gyakorol... probalja azt a mozdulatot, amit pontosan erez. Ismeros nyomas nehezedik a mellere. - Te meg en... mi ketten... - akarja mondani neki. Kinyitja a szajat, becsukja. Valami dugo zarja el a torkat, attol nem jon ki a hangja. S azontul mindennap kilatogat az oroszlanhoz."e;