Szep lassan

Elofordul, hogy a bus ferfi nem panaszkodik, hanem altalaban csak ugy van. Nezeget (jo, azert szomoruan, vagy inkabb affele szelid melabuval). Kuszkodik, torekszik, csinal. Maszkal, kirandul (masokban), vendegeskedik. Sokan szeretik a kolteszetet, az o szerencsejukre ez a kedves, emberi ferfi nagyon jo kolto is egyben. Ez is elofordul. Olykor maro gunnyal is beszel, hogy mashogy tenne (ez itt egy uj, meg romosabb lelku Kozep-Kelet Europa is, ahol Hrabalnak meg mindig igaza lenne: nem erdemes kijozanodni), de gunyaban szeretet es szanalom van, altalaban is a torott es kifacsarodott lenyekkel valo sorskozosseg vallalasa. Ez persze elvileg nem tul bonyolult, hiszen felnottkent milyen egyeb elkepzelesunk lehetne az eletrol? Soos Gabor nem novesztett koltoi attitudot maganak, sallangmentes, szelid, pontos. Halkan megjegyzem, azert tudjuk, milyen regi es eros esztetikai iskolat jelent ez a vonal"e;. Egyszerusege nem formai, tele van lirai jatekkal, zsonglorkodessel, tuzszerekkel. Csak fontos velejaroja a kockazat: az ilyen hangvetel nelkuli hangvetel megkoveteli, hogy a vers eljen, hogy evidens legyen, amit a valosagbol kivagott, ha mar annyira velunk tortenik, ujra tortennek velunk a hosok (bizony feher babak ok, lanyok es nok) es a fohos (affele ferfi, mint emlitettem, egyebkent raadasul bizva bizik), ahogy Whistler mondta, a muveszet megtortenik"e; Soos Gabor verseiben: mi magunk, ez a nekunk adott vilag.Horvth Lszl Imre