Tenger es temeto : Elbeszelesek

Egesz nap koszalt a tenger partjan. Most mar nem kert, nem imadkozott, nem gondolkozott. O mar mindent odatett a Megvalto tenyerere, lassa o, mit csinal vele. Tegyen csodat, ha nem akarja a bunt. Csak neha hullott ki ajkai kozul gepies ismetlessel: - Pentek van, pentek van. Ma nagyon tavasz volt a tavasz. A nap sutott, a tenger nem mozdult. Csak kek volt es mosolygott. Merhetetlen tukret odatartotta Angelonak: - Sok arcod van mar bennem, jo fiu - mondta a tenger. - Bennem van kisfiu-arcod: felhotlen szemekkel, csodat nyitogato kis kiralyfi-arccal. Bennem van minden lelked, minden napod arca. Nezd meg jol magadat, Angelo, mert holnap mas arcod lesz, es ezt soha sem kapod vissza. Aztan egyszer csak lebukott a nap. Belehullott a tengerbe s az kioltotta, mint arto szenet. A sziklakon felmaszott az ejszaka. Felmaszott es surgeton sugta: - Siessetek emberek, paraznalkodjatok, nyuvasszatok, raboljatok, oljetek egymast, gyorsan, gyorsan! Mert reggel ot orakor megint nap lesz, torveny, illem es keresztenyseg."e;