Eleteim I. resz

Eletrajzom e kulon egeszet jelento resze betuhuseggel ugy jelenik meg, amint jobbletre szenderult fuzeteim adtak. Teljesseggel nem tudom megerteni, ha egy iro egyszer mar megjelent muven ujabb kiadasnal valtoztat, javitgat, foltozgat. Mikor valamit megirok: azt az akaratom folotti akaratom diktalja, logikai es osztonos enem teljessege, es inkabb belenyugodnek abba, hogy valamelyik muvem orokre feledesbe menjen, mintsem hogy csak egy betu valtoztatas is tortenjek rajta. Kiado es kozonseg nem letezo tenyezok a szellemi alkotas szuverenitasa elott. A kiadonak, mint a szinhazi rendezonek is, vak huseggel kell kovetnie az alkoto Geniusz parancsat, s meg csak gondolnia sem szabad arra, hogy kozbeformalo velemenye legyen. Ami pedig a kozonseget illeti: a Geniusz parancsolja meg muvevel, hogy mi tessek neki, a Geniusz iranyitja ot. Nem szellemi alkoto, hanem betuhetera az, aki lesi, hogy mi tetszik a kozonsegnek es a szerint pojacaskodik ki mondatokat magabol. Az viszont termeszetes, hogy mikor irtam ezt az eletrajzot: engedelmeskedtem a mai idok fegyelmenek, es nem vetettem a mindenkire kotelezo egyetemes tilalmak ellen. Meg is volt az az elegtetelem, hogy az illetekes ugyeszseg soha egy betut sem kifogasolt eletrajzomban.Ennek a munek nem adhatnam franciaul sem a Memoires, sem a Souvenirs cimet. Abszolut lelektani tevedes volna ezt az eletrajzot visszaemlekezeseknek minositeni. Keves tulzassal azt mondhatnam: hogy ez az eletrajz egyaltalan nem visszabarangolas a multba.