Lelki kalandok

"e;Egy piros kerti szeken ult a fiatal orvos. Vele szemben egy unom, okos asszony. Az orvos boldog volt, mert szerelmes volt az eletbe. Hosszu kuszkodesek utan vegre feleje mosolygott az elegans, nagystilu jovo. Nem kell mar tobbe szegeny, viaszsarga, fonnyadt munkasasszonyokat auszkultalnia, hanem bejaratos lesz illatos budoarok tilosaba, es csipkek kozt fogja hallgatni asszonyi szivek lazas dobogasat. Szinte szerelmes volt ebbe a huszonnyolc eves asszonyba is, aki elso elokelo paciense lett. Es hogy a dus nedves pazsitlevel kozul egy pici hirtelenzold beka pottyant ki, mosolyogva gondolt arra az idore, mikor elso, olcso muszereit egy piszkos, mohas udvar kis bekain probalta ki. Most jolet, fenyuzes ovezte. Hirtelen arra gondolt, hogy az az elokelon gyonged asszony, aki vele szemben ul, kepes volna-e megcsalni az urat. Az asszony nyugodt, szep szurke szeme az orvos kezen pihent, amelyen finom illatszer nyomta el egy orvossag eros, illo szagat. Meltosagos asszonyom, kezdte az orvos, amiota csak ide jarok, egyet tapasztalok folyton: hogy minden orvossagomnal jobban hasznal onnek az a zavartalan boldogsag, az a csodalatosan meleg hazaselet, amelyben el. Tiz ev ota mosolygott az asszony. Hihetetlen! Mert azt latom, hogy meg mindig ugy szeretik egymast, mint ahogy a mezeshetekben szokas..."e; (PROMETHEUSZ - reszlet) "e;