Candide avagy az optimizmus
Bok av Voltaire
Nyugtalanul, felorulten, hol egeszen magamon kivul, hol azonnal keszen arra, hogy meghaljak a gyongesegtol, szegeny fejem tele volt ezerfele gondolattal, apam, anyam, testverem gyilkos lemeszarlasaval, a csuf bulgar katona szemtelensegevel meg kesszurasaval, szolgasagommal, szakacsnesagommal, bulgar kapitanyommal, csunya Don Issacharommal, gyalazatos inkvizitorommal, Pangloss doktor felakasztasaval, a harmasszolamu Miserere-vel, mikozben kegyelmedet fenekeltek, es fokeppen azzal a csokkal, amelyet egy spanyolfal mogott adtam kegyelmednek azon a napon, amikor utoljara lattuk egymast. Magasztaltam az Uristent, hogy annyi megprobaltatas utan visszavezerelte hozzam. Az oregasszonyt megkertem, legyen gondja kegyelmedre, kiserje ide ebbe a hazba, mihelyt lehetseges lesz. Megbizasomnak igen jol eleget tett; megertem hat azt a ki sem mondhato oromot, hogy ismet lathatom, hallhatom es beszelhetek kegyelmedhez. De mar rettento ehes lehet; nekem is megjott az etvagyam, eloszor is hat vacsorazzunk meg."e;